Önéletrajz |
|
„Itt születtem én ezen a tájon...” ...Pécelen, 1949. június 17. napján. Szüleim gyári munkások voltak. (Édesapám a Kőbányai Szerszámgépgyárból, édesanyám a Kőbányai Porcelánból ment nyugdíjba 1985-ben.) Hárman vagyunk testvérek, László öcsém itt lakik Pécelen családjával, Tibor öcsém Budán. Nős vagyok, két gyermekem van. Éva lányom köztisztviselő, Ágnes pedig egy helyi gazdasági társaság alkalmazottja. Általános iskolába a Kálvin téri és a Szemere Pál iskolába jártam. 1966-ban szakmunkásvizsgáztam géplakatos szakmában, majd 1968-ban az Ihász Dániel Gimnáziumban érettségiztem. Első munkahelyem a Kőbányai Porcelángyár volt, ahol 1963-tól 1985-ig dolgoztam. 1976-ban egyetemi előkészítő után felvételt nyertem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara nappali tagozatára, vállalati ösztöndíjjal, ahol 1981-ben végeztem. A vállalatnál először, mint jogi előadó, majd igazgatási osztályvezető, később, igazgatási és jogi osztályvezetőként dolgoztam 1985-ig. 1987. február végéig a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ titkárságát vezettem. 1990. december végéig a Nagyközségi Pártbizottság titkára voltam. A demokratikus átalakítást közmegelégedésre segítettem. 1990-től az első ciklusban tagja voltam a helyi képviselőtestültnek, ahová listáról kerültem, és így az önkormányzati munkához hasznos tapasztalatokat szereztem. 1991. év elején rövid ideig a Pesti úti Szociális Otthon jogügyi vezetője, majd a Költségvetési Üzem igazgatója voltam. 1992-től a TRITON-ban dolgoztam 1996. március végéig. 1996. április 1-jétől egyéni ügyvédként dolgoztam. 2002-ben és 2006-ban az önkormányzat polgármesterévé választottak. Életem meghatározó része – gyermekkorom óta – a sport. Általános iskolás koromban a helyi úttörő, majd ifjúsági csapatban kergettem a labdát. A Kőbányai Porcelán futball csapatában 10 éven keresztül játszottam. A sport tanított meg a tisztességes küzdelemre. A sport tanított meg arra is, hogy a csapatok közötti ellenérdekeltség csak a sportpályán, és csak a meccs végét jelző sípszóig tart. Utána nincs harag, nincs bosszú, s a későbbi kapcsolatokat nem rombolja le a lejátszott meccs. Mert lehet, hogy egy hét múlva a válogatottban azzal kell vállvetve együtt küzdeni a közös célért, aki most a másik csapatban ellened harcolt. Azt szeretném, ha ez a „meccs utáni” mentalitás jellemezné a helyi politikát, mert itt közös a cél: fejlődő, otthonos, biztonságos Pécel. Felfogásom szerint, egy város jövőjének nem mindig a politikáról kell szólnia, hanem a helyi ügyekről,a megoldandó feladatokról, az utakról, a csatornázásról, a közlekedésről és még sok másról. Ezért dolgozom. Anyai nagyapámtól pedig azt tanultam, hogy a másik embert tisztelni kell. Amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, addig mindenkiről azt kell feltételezni, hogy tisztességes és jót akar. Senkit sem szabad elítélni csak azért, mert másként gondolkodik, más megoldásokra jut az élet dolgaiban. Próbálok e szerint élni, és ezt az intelmet szeretném továbbadni gyermekeimnek is. Polgármester-jelöltként – megválasztásom esetén – az alábbiakban részletezett programban megjelölt feladatok megvalósításával teszek eleget városunk fejlesztésének, a fenti elvek figyelembevételével. Ha Önök az általam felvázolt szellemiséggel és a programunkkal egyetértenek, kérem támogassanak szavazataikkal. |










